Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A ZSIDÓ KONYHA

Cikkek

Helcli és az Édes mézes

2016.03.21

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: A ZSIDÓ KONYHA | Hozzászólások: 0

Hagyj helyet a Flódninak...

2016.03.04

"Sólet, ékes égi szikra,
Elysium lánya, te
Zengené a Schiller óda,
ízlelt volna sóletet csak.
Istenek mannája, sólet,
melynek főzésére Mózest
hajdan maga a Jóisten
oktatta Sinai hegyén…
Sólet, a valódi kóser
isteni ambrózia,
Paradicsom kéj-kalácsa"

Heinrich Heine Sabbath hercegnő című versében (Molnár Imre fordításában) valóságos ódával magasztalja a zsidó konyha legnépszerűbb eledelét, azt a csemegét, amely egykor töltött libanyakkal, kuglival, füstölt hússal gazdagítva magasztossá tette a szombati pihenőnapot, de még silányabb változatként, konzervdobozba zárva is jóllakatja lelkes híveit. A mennyei sólet és a kezdetek, a bibliai zsidóság ételei között azonban több évszázad telt el.
A Biblia elbeszélésében azt olvassuk, hogy Ábrahám tejjel-vajjal, lepénnyel és gyenge borjúhússal — a keleti ember egyik legértékesebb táplálékával — látta vendégül a zsidóság ősapja az isteni küldötteket. A pásztortársadalomban élő nép — i.e. 1400 körül lezajlott letelepedése után — lassanként az étrendjét is az új viszonyokhoz igazította. A későbbi korok zsidósága már nem ilyen gyorsan és idilli egyszerűséggel készítette egyre változatosabbá és ízletesebbé váló lakomáját.
Számos vallási előírásra kellett ügyelni az ókori Izraelben, s ezek a törvények ma is meghatározzák a kóser (vallási értelemben alkalmas) konyha gyakorlatát. Ezek az előírások lényegében véve három csoportra oszthatók:

 

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: A ZSIDÓ KONYHA | Hozzászólások: 0